A számítógépes játékok emberre gyakorolt hatásáról gyakran lehet olvasni. Csak meg kell várni a soron következő iskolai lövöldözést, és mindjárt kiderül, hogy elég napi 1-2 óra Counter Strike vagy World of Warcraft és máris tömeggyilkos lesz a mintacsaládban élő kezesbárányból is. Pfujj! Ugyanis az elkövető játszott néha efféle játékokat is! (Azt valahogy elfelejtik megemlíteni, hogy nem csak ő játszik ilyenekkel, hanem sokmillió kortársa is, akik esetleg nem kerülnek be a hírekbe, mert teljesen átlagos életet élnek. De amikor a Nobel-díjat veszik át, akkor sem a Valve-nak köszönik meg a sok átszórakozott éjszakát)

Időnként persze kikerülnek ettől értelmesebb, tudományosan megalapozott tanulmányok is. Azt hiszem, itt már lehet sejteni, hogy most is egy ilyen fog következni. Egészen pontosan a Nature Neuroscience magazinban megjelent írás, melyet Daphne Bavelier agykutató publikált. Ő ugyanis kisérletileg igazolta, hogy azoknál, akik rendszeresen játszanak akciójátékokat, főleg fps-eket, kiemelkedő mértékben fejlődött a kontrasztérzékenység, azaz a szem és az agy azon képessége, hogy megkülönböztesse az azonos színek különböző árnyalatait.

Aki játszott már hasonló játékokkal, az tudja, hogy gyakorlatilag élet és halál múlik azon, hogy ki milyen hamar ismeri fel, hogy az a pixel, ami épp a célkeresztben van, az egyik ellenfél orrszőre vagy csak egy légy a falon. Ez a folyamatos keresési-megfigyelési folyamat olyan szinten megtornáztatja az agyat, hogy megfigyelhető a neuronok átrendeződése a folyamat gyorsítása érdekében. Ez pedig a mindennapi életben is hasznára válhat az embernek, és nem csak fejlövés leadása, hanem pl. vezetés közben is.

A másik hatalmas előny a szem-kéz koordináció rohamos javulása. Nem elég ugyanis észlelni a dolgokat, hiszen a másodperc tört része alatt precíz billentyűlenyomásokat és egérmozgásokat kell produkálni ahhoz, hogy valaki ne csak nézőként figyelhesse, amíg kis cimborái vidáman ontják a vért.

Egy másik tanulmány kimutatta, hogy azok a sebészek, akik szabadidejükben rendszeresen játszanak számítógépes játékokkal, sokkal jobban teljesítettek a gyakorlaton. (...és remélhetőleg a műtőben sem fognak bekattanni ) Ezt utána olyannyira felkapták, hogy a Good Samaritan Medical Centrenél be is vezették bemelegítő gyakorlatnak a Wii-vel való golyógurigatást.

Az persze nyilvánvaló, hogy ezen akciójátékok nagy részében nem kevés agresszió is található, ami káros lehet a gyermekek fejlődésére. Viszont ha ez bekövetkezik, azért nem lenne szabad a készítőket, forgalmazókat vagy magát a játékot okolni. Az isten szerelmére, az csak egy csillogó műanyagdarab egy dobozban! Sokkal inkább felelős az illető környezete. Miért nem szedik ilyenkor soha elő a szülőket? Ők hol vannak, amikor a gyerekük épp embereket darabol egy nehézgéppuskával? Inkább ezeken kéne elgondolkodni az ujságíróknak. Jaa, hogy ebből nem lehet olyan szenzációhajhász cikket írni? Bocsánat.

A legtöbb gyerek és felnőtt egyébként az esetek 99%-ában teljesen tisztában van vele, hogy az, ami a monitorán történik, akármi is legyen az, egy izgalmas játék, semmi több. A baj ott van, amikor - többnyire valami egyéb ok hatására - a valóság és a virtuális világ egybemosódik. Amikor az egyetlen elérendő cél az lesz a kölök előtt, hogy minél több fraget szerezzen. Ha eltűnik a valódi élet, és csak ez marad helyette, az tud bajt okozni. De ez már lelki probléma. Ebből a történelem korábbi, FPS, Youtube és pornószájt előtti korszakaiban is adódtak galibák.