Meg vagyok győződve róla, hogy az első pendriveot egy unatkozó ufonauta dobta le a földre, és most pár fényévre innen jót röhögnek rajta a haverokkal, hogy mit szabadítottak el. Ez nem lehet más, csak valami kísérlet. Biztos vagyok benne, tudták, hogy ezzel a kis eszközzel előcsalják az emberek legmélyebb énjét, a bennük lakozó kreatív művészt. Most végre megint mindenki egyedivé teheti a hétköznapi használati eszközeit, mint annak idején az őskorban. Valahogy mindenki ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy a legbetegebb elképzeléseit kivetítse erre a kis miniatűr adattároló eszközre. Na jó, már be is fejezem a szófosást, csak egyszerűen nem tudok napirendre térni afölött, hogy egyesek milyen tokozást készítenek hozzá. Most nézzétek meg ezt: