Nem sikerült (még?) megértenem, hogy miért akkora jóság a Twitter, pedig hatalmas a hype körülötte. Az egy kicsit taszít is, hogy láthatóan sokaknak már a szellemi egészsége is csorbát szenvedett a nagy csicsergésben.

Itt van pl. Kyle McDonald hatalmas projectje, ami egyszerűen 140 karakterenként kitolja a twitterre az összes lenyomott billentyűt (arra azért ügyelt, hogy a jelszavakat, pinkódokat, bankkártyaszámot, egyebeket kiszűrje).

Maradjunk annyiban, hogy valamire ez is jó. Pl el tudom képzelni, hogy hardcore CounterStrike játékosok folyamatosan nyomon követik Kyle blogját, figyelik a szünet nélkül hömpölygő "WWWWWWWWWWWRWWWDDDDDDDDDDDAAAAAAAAAAWWWWWWWRWWWWSSSSSSSSSSWWWWWWWRWWWWW" karakterfolyamot és együtt izgulják végig a történéseket pályáról pályára, mintha csak ott ülnének a srác mögött.

De mit csinál, ha magánjellegű levelet ír, mondjuk a párjának. Vagy nem tesz olyat? Vagy tesz, és pont ez a jó? Segítsetek!